"Vagy megszoksz, vagy megszöksz" - tartja a mondás. Én pedig csak remélni tudom, hogy az előbbit választjátok, és lelkesen olvassátok (pár-havonta feltűnő) soraimat.
Sok minden történt, mióta legutóbb billenytűzetet ragadtam...a 'reserve' hónapom egészen csinosra sikeredett, pedig Kuala Lumpur és Róma után nem vártam több csodát, csak turnaround-okat. Ehhez képest malacom volt pár nap dubaji láblógatás után, hiszen 'airport standby'-t kaptam, reggel 6-tól 10-ig. Reménykedtem is, hogy kikapnak valamire, minden egyes névre felkaptam a fejem, de csak nem hallottam a sajátomat, sem helyesen, sem helytelenül kiejtve. Bizony; a magyar nyelv sajátosságainak hála gyakran hívnak Kszillának, Cecíliának, Szilijának...sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy nevet változtatok...felvehetném a Lulu, Gizi, Andi neveket...még Béla is szívesen átkeresztelkednék, ha hajlandóak lennének helyesen kiejteni :)
De térjünk csak vissza a standby lounge-ba, ahol immár több mint 3 és fél órája rontottam a levegőt, kiapasztottam a kávéautomatát, elolvastam az összes Snoopy képregényt, megettem az egy esetleges járatra szánt ebédemet, és néztem ahogy a többieket kikapják ilyen-olyan járatokra. Már majdnem beleéltem magam, hogy 20 perc és vége a standby-omnak, de ekkor a mini filippinó lány 2 verzióban is elrikkantotta a nevemet a pult mögül (hátha az egyik bejön...bejött), és vágtáztam is a becsekkolópulthoz. Közölték, hogy a gép indulásáig már egy órám sincs...jah, és hogy mellesleg Sydney-be megyek.
Mivel a 'briefing' (eligazítás) már rég megvolt, a crew már a gépen tetriszezett az utasok táskáival, hogy azokat minél hatékonyabban betuszkolhassák a kalaptartókba, én úrihölgy módjára külön kisbusszal érkeztem. Időm sem volt szinte bemutatkozni, már csomagokat forgattam, törölközőket osztottam, és hamarosan felszállásra készen álltam 25 másik társammal együtt. Mint kiderült (amikor volt kis időm rápillantani a járatszámra is), nem csak Sydney-be küldtek, hanem onnan Auckland-be, majd onnan vissza Sydney-be és Dubaiba. Az utolsó pillanatos standby-omból igy lett többnapos ausztrál - új-zélandi körút. Abszolúte nem volt ellenemre a dolog, a zsebpénz is jó, a csapat is remek, és mindkét helyet lassan úgy ismerem, mint a tenyeremet.
A Sydney-Auckland körjárat után megdobtak 5 nap OFF-fal, tehát Dubaiban ragadtam. Majd végre kaptam egy újabb airport standby-t, ahonnan kikaptak egy Isztambul járatra. Mit ne mondjak, nem a közkedvelt járatok közé tartozik. Mindig tele van, 4 óra lótás-futás-szervíz oda, 4 óra vissza.
A mi járatunkból majdnem kimaradt a vissza rész, ugyanis a rendszer a pilótáknak jelezte út közben, hogy az egyik hajtóművel akadt egy kis - még sosem látott - bibi, így a 'legrosszabbra' készültünk, hogy esetleg Isztambulban ragadunk egy estére. Mire beleéltük magunkat, a halvány reményünket szertefoszlatta a jó hír; "a hajtóművek immáron flottul működnek". Így történt tehát, hogy ezennel sem láthattam a Nagymecsetet, kénytelen leszek akkor megnézni, amikor nem engem fizetnek érte, hanem én fizethetek, hogy odautazhassak. :p
Marad tehát a Nagymecset és egyéb túrák beszámolója egy következő alkalomra, annál is inkább, mert már júniust írunk, és a reserve hónap óta történt ez meg az, amivel adósotok vagyok. Azt már el sem merem árulni, hogy ez a bejegyzés is hónapokig befejezetlenül állt itt a jegyzeteim közt. Szóval próbálom összekapni magam és írni az elmaradt élményekről. Puszillak Titeket! És ne legyetek szégyenlősek, kérdezzetek bátran, vagy szóljatok miről írjak még! Kommentálni ér a szövegek alatt!!! ;)
