Bizony...megint elkéstem. Pedig már 3 órája elkezdődött, és akkor csak a közelben sem jártam. A mezőny már rég elrajtolt a koppenhágai félmaratonon, amikor mi még csak a kifutópályán értünk talajt. És én nem voltam ott...megint nem. Mint ahogyan Szingapúrban sem...majd később Kuala Lumpurban sem.
Kezdem szinte megszokni, hogy lemaradok a futóversenyekről, ők pedig mindig rosszkor küldenek engem a tett helyszínére. Na jó, mint tudjátok Sydneyben azért nagyonis ott voltam, lefutottam a felest, és anno Nizzában is csatlakoztam a Cannes-ba befutó maraton első 10 kilométerére. Igen, az első tízre, hiszen ott meg nem hagyták, hogy befejezzem, vagy legalább a felét lefuthassam, indulni kellett vissza Dubaiba. No de nem rimánkodok tovább, sok szép helyen járok cserébe, és valószínű lesz még esélyem ezt-azt lefutni útjaim során.
Koppenhágába érkezve tehát elballagtam a félmaraton útvonalán a belváros felé, ahol még az út szélén árulkodtak a plakátok, kordonok és az elhajított műanyag vizespoharak, de már bontották a terepet. A tervem előző este még az volt - mondván, hogy a versenyről úgyis lemaradtam - hogy átnézek a túlpartra Malmöbe, úgysem ért még a lábam svéd talajt, azonban a kissé szomorkás idő közbeszólt. A dolog érdekessége még egyébként az, hogy a Dániát és Svédországot összekötő Øresund-híd Európa leghosszabb közúti-vasúti kombinált hídja, ahonnan busszal a látvány állítólag gyönyörű odafelé. Visszafelé pedig a vonat praktikus és gyors, 40 perc alatt bőven megjártam volna. De ezt a tervemet most elteszem legközelebbre.
Miután megnéztem a tett színhelyét a belvárosban, és egy helyi áruházba is beszabadultam, hogy némi táplálékot vegyek magamhoz, visszagelé vettem az irányt. Az áruházakban amúgy igen rendezett minden, az élelmiszerüzlet enyhén eltér a miénktől otthon. Míg nálunk úgy kell néha vadászni az egészséges vagy gluténmentes laktózmentes 100-fajta E-betűmentes termékeket, addig ott a bolt javarésze ilyen. Nem is csoda, hogy nem sok elhízott dánt látni az utcán...rettentően sokan kerékpárral közlekednek, és finomabbnál-finomabb húsokat, de főleg halakat esznek. A halaspultnál a 'gyengébbek' kedvéért pedig ki van akasztva egy lista, ami az ott árult mintegy 20-fajta halat angolul, németül, franciául, oroszul és japánul is feltünteti. Fel is tankoltam az egyik jóképű lazacos halpitéből, aminek a tetejét színes ehető virágszirmok díszítették. Az ízlelőbimbóim örömtáncot jártak már a halaspult előtt, annyira gusztusosan volt az egész berendezve. A szállóba visszaérve elpusztítottam a halas remeket és elszenderedtem.
Este csörgött az órám, jelezvén, hogy ideje készülődni a többi crew-val megbeszélt vacsihoz. Ilyenkor bevett crew szokás, hogy ha érkezéskor megbeszélünk valamit és pl. 8-an mondjuk, hogy jövünk vacsizni, akkor abból jó esetben 3 ember meg is jelenik. Meglepetésemre nem így történt, mind a 8-an lent voltunk a lobbyban, időben. A többiek eleve mondták, hogy semmit nem terveznek csinálni Koppenhágában, így őket nem is vártuk lent. Teljes volt hát a létszám, elindultunk 8-an a kikötő felé. Én, 2 hong kong-i lány, 1 egyiptomi srác, 1 litván lány, 1 brit grade 1 lány (GR1 - business class kollegina), a mauriciuszi szenior srácunk (SFS - senior flight steward), és a pakisztáni bossz (Purser). A romantikus crew vacsora helyszíneként egy a nyüzsgő kikötő melletti kis étteremre esett a választásunk, és nagyon nem bántuk meg. Páran steak-et ettünk, és helyi sörrel edzettünk az akkor már hűvös éjszakára. Előző utam során már volt szerencsém megkóstolni az egyik dán nemzeti étket, a smørrebrød-t (rozskenyér szendvics mindenféle feltétekkel), így tiszta lelkiismerettel hódoltam húsimádatomnak. Pár óra és a 15-perces séta vissza a szállóhoz kellet ahhoz, hogy leülepedjen az esti lakoma. Így is akadt, aki még megállt a helyi goffrisnál egy több-emeletes habos epres nutellás csodával lefojtani a vacsorát.
Másnap napsütésre keltem, és miveltúl sok időm nem maradt a hivatalos ébresztőig, elslattyogtam a közeli boltba, és bespájzoltam finomabbnál finomabb halakból és dán vodkából, már csak a biztonság kedvéért is, hisz ki tudja milyen járatokat kapok a közelgő reserve/standby hónapomra. Pár óra múlva fájó szívvel és túlsúlyos bőrönddel hagytam el Dániát. De megfogadtam; "Még visszatérek!!!"
