Egyik kozkedvelt desztinaciom Ausztralia. Bar eszvesztoen messze van (foleg kishazanktol), de megeri a neha tobb kanna kavet igenylo ut, nekem legalabbis. Nemcsak hogy jobb lesz az ember 'kedve' tole ho vegen, de a szamos repult ora utan gyonyoru helyekre jut el. Sydney, Melbourne, Brisbane, Perth es Adelaide mind lenyugoznek a maguk modjan. Koztuk Sydney is bar nyuzsgo nagyvaros, megis maga a beke es nyugalom. Bar ok az ellenkezojet allitjak magukrol, de Ausztraliaban nincs ez az eszeveszett rohanas, amit otthon, vagy akar mas nagyvarosban tapasztalunk, foleg europai szemmel nezve. Ha emlekeztek a korabbi posztomra, az ujev elso napjat is ott toltottem (Brisbane-ben), es bar jobb lett volna Veletek, de mondhatni eletem egyik legkulonlegesebb es legbekesebb elso napja volt. Sutott a nap, a varosi homokos strandrol neztem a zoldello japankertet, a Swan folyot, a grillezo csaladokat, baratokat, a mikulassapkaban bringazo fiatalokat, a burjanzo zold novenyzetet es a szines madarvilagot. A fuvon feher ibiszek es kakaduk lepdestek, felettunk a fakon pedig szinpompas lorik paradeztak. Felejthetetlen elmeny volt. De nem ez volt az egyetlen felejthetetlen elmenyem a koalak es kenguruk foldjen, ugyhogy kanyarodjunk csak vissza az eredeti temahoz, a nyulcipos fejezethez.
"Hat Te nem vagy komplett! Na menj, de ha nekem holnapra barmi bajod lesz vagy bokad torod es nem latlak teljes harci diszben es piros ruzsban indulasra keszen, en kitekerem a nyakad! Jol van, kalappal azert!" - effele a szavakkal hagyott ott a szeniorom a hotel lobbijaban, mikozben a recepcion atvettem a rajtszamomat.
Nem volt konnyu palya. Reszben ismeretlen terep, tele dimbes-dombos utcacskakkal, de lelkes szurkolokkal az ut ket oldalan, ami nem egyszer atlenditett egy-egy nehezebb pillanatomon. Hatalmas tomeg es zenebona, "mar kozel a cel, meg egy fordito, egy utolso kanyar es ott vagy"- mondogattam magamnak. Morajlott az embersereg a finish-ben; Jok voltatok! Gratulalunk! Lobogtak a szurkolozaszlok, pihegtek a futok...2 ora 10...ez is megvolt...nem is szamitottam ennel jobb idore, sot! De sikerult, megcsinaltam, lefutottam egy ujabb felmaratont, a foldteke ellenkezo oldalan. Megkaptam a medalomat, ledontottem a vizemet, es elmajszoltam a bananomat. Ott alltam a celvonal mellett, neztem az utanam beerkezo futokat, a tomegben, megis tokegyedul...Hosiesen bevallom, elerzekenyultem, es elpityeregtem magam. Leirhatatlan orom es buszkeseg toltott el. Nem csak azert, mert lefutottam a 21.1 kilometeremet alaposnak eppen nem mondhato felkeszules utan. De nem is mert mindezt 14 ora munka/repules es 5 ora alvas utan tettem. Ezek is embertprobalo dolgok. De leginkabb azert, mert eljuthattam egy szamomra ezelott ismeretlen es elerhetetlen kontinensre, egy olyan munka reven, amirol regen csak almodni mertem. Most pedig minden elonyevel es hatranyaval egyutt ebben elek, es bar a munka resze sokszor monoton, ideget es allokepesseget probaratesz, a nap vegen megis megeri. Nem tagadom, faj a hatam neha (igy a harmadik x utan hihi), es sokszor nehezemre esik a hajnal 1 oras keles, hat meg a delutan 4 orakor valo elalvas, amikor a medencenel ulhetnek, a tobbiek es par pohar rose froccs tarsasagaban...de hajt a vagy, hogy epres-nutellas goffrit ehessek Brusszelben, hullamvasutazzak a szingapuri Universal Studios-ban, sorozzek a hires dublin-i Temple Barban egy ott elo olasszal, bemotorozzam Barcelonat, a koalaszentelyben koalat lessek, setaljak a Kinai Nagy Falon, megtapasztaljam Dhakaban, hogy mennyire szerencses vagyok, es ellatogathassak szingapuri, melbourne-i, manchesteri esetleg londoni barataimhoz. Nyilvan semmi sem tart orokke, igy elvezem amig lehet, es mig kipipalok nehany tetelt a bakancslistamon, mindig ujakkal bovitem. Most pedig megyek es bevetem magam a konyhaba, hogy legyen mit lefutni...hatha Dubaiban is ugyanolyan jol esik majd az a paprikas csirke mint otthon...
xxx puszik xxx
