Nezzetek el nekem, most ekezetek nelkul irok, csak mert igy telefonrol egyszerubb. A kis laptopom meg szervizben, de gondoltam addig sem hagylak Titeket szo nelkul...azaz sztorik nelkul. Ezzel egyidoben magamat is szorakoztatom, amig ma nem jon ki a kovetkezo havi roszterem, mert mar mindenki mas megkapta felettunk, kiveve minket, kis juniorokat. Szinte mar tukon ulok, nagyon kivancsi vagyok merre repkedhetek! :)
A legutobbi utam Varsoba vezetett, es europai desztinacio leven nagyon vartam, igaz a legutobbi ottani elmenyem keseredes. Mivel akkor meg nem volt az Emiratesnek kozvetlen Bp-Dubaj jarata (oktober 27-tol lesz!), igy Varsoban szalltunk at. Az Emirates megszabja, hogy a feladott poggyaszunk 50kg lehet, minimalis elterest elneznek, de nem erdemes vele jatszani. A kezipoggyasznal is van limit, de azt nem szoktak nezni, a kutya sem nezi, legalabbis eddig minden ismerostol ezt hallottam. No de a kivetel erositi a szabalyt, az enyemet rogton lecsekkoltak, es persze tulsulyos volt. Mondtak, hogy szedjem kette, akkor atengednek. Szet is pakoltam az 1 poggyaszt 2 poggyassza....odakusztam a pulthoz, ahol kozoltek, hogy "ez igy nem lesz jo, hisz ez a ketto egyutt meg mindig ugyanannyi kilo". Jeeee, tenyleg? Na matekbol ennyire azert en is jo voltam, hogy ne legyen rejtely, hogy ha valamit ketteszedek, az osszeadva ugyanannyi kilo marad. Miert is lenne kevesebb? Ki kellett volna dobnom a felet? Mint kesobb kiderult, ez igy is volt, azt vartak hogy kiszanaljam a dolgaim nagy reszet. Na azt varhattak, mivel gondban lettem volna, hogy a laptopomat, fenykepezogepemet vagy egyeb szemelyes dolgomat dobjam ki, igy maradt a penzkidobas... A szo szoros ertelmeben. Igy Varsobol aznap kevesebb mosollyal, konnyebb penztarcaval, de a szemelyes dolgaimmal repulhettem tovabb a napfenyes Dubaj fele. Ezen emlekeket olelgetve indultam hat neki a varsoi utamnak, de a kellemes kis csapat akikkel a jaraton dolgoztam, mindezt feledtettek. Kezdve a (szo jo ertelmeben) nem normalis skot purser-rel (fonokasszonyunkkal), akinek a kacagasara a legelborultabb pillanatomban is jokedvre derulnek, es akkor a fanyar humorat mar nem is emlitem. Az eligazitas is jo hangulatban telt, hisz minden masodik mondatat egy vicc vagy szarkasztikus komment kovette. Igy indultunk neki a 6-oras utnak. A jarat konnyunek igerkezett, mint altalaban az europai jaratok. Kulturalt europai emberekkel, akikre nem kell leszallaskor rauvolteni, hogy ugyan uljon mar le es tekerje maga kore a biztonsagi ovet, mert par masodperc mulva landolunk. Vagy nem kell megmutatni nekik, hogy a mosdot nem a "veszkijarat" felirat alatt talaljak, sem pedig abban a kis faliszekrenyben, ahova a blezerunket es kalapkankat akasztjuk. Es ez sajnos nem vicc. Sokan a 60×20 centis szekreny kisajtajat kezdik rangatni hogy "Toilet? Toilet?". Tajekoztatnek mindenkit, hogy ennel azert tagasabbak a gepen a mosdok :)
Szoval hogy visszaterjek a tortenetre...konnyu jaratra szamitottunk, es mar tervezgettuk, hogy ahogy megerkezunk megrohamozzuk a varost, majd este beulunk egy jol megerdemelt vacsorara. Ezzel nem is lett volna gond, ha minden a terv szerint halad, de az aznapi jaraton a kepzeletunket is felulmultak a korulmenyek. Az ut elejen mar fel-felalltak az utasok a helyukrol, es elkezdtek fel-ala jarkalni, a legujabb jogapoziciokat es indianszokelleseket is bemutattak nekunk, amig mi a kis kocsijainkat szereltuk fel. Mondanom sem kell, igy kisebb kihivast jelentett, mivel kerulgetni kellett az emberkeket. Majd kezdodott a reggeli szerviz. Nem csak nasival, komplett reggelivel es italokkal. Nem, nem teaval. Vodkaval, whiskeyvel, ginnel. Mert mi vagyunk az a legitarsasag, akik ezzel is kenyeztetik az utast. Ez igy rendjen is van, egeszen addig, amig a gep atalakul spontan barra vagy talponallova, mivel utasaink ugy gondoljak, hogy kijogaztak magukat, megreggeliztek, ittak, es most mennek szomszedolni...ezzel persze ujra a szivunkbe loptak magukat, mert a sorok kozt szinte lehetetlenseg volt atszambazni, hogy a dolgunkat vegezhessuk es lelekben keszuljunk az ebedszervizre. Bizony...ahogy eltakaritottuk a romokat a reggeli utan, jott az ebedszerviz. Videojatekba illo volt a jelenet...az elso szinten meg csak jogaztak es aerobicoztak ott, ahol mi keszitettuk a reggelijuket. A masodik szintre erve jott az etetes, vidam trecselo embereket kerulgetve, konyorogve, hogy uljenek le, mert nagyon szeretnenk mar kiszolgalni oket. A harmadik szint ujabb kihivassal kecsegtetett, a palya meg tobb emberrel telt meg, a cel elott pedig mar koordinacios problemakkal kuszkodo utasokat is kerulgethettunk. A gepen a jatek vege fele eluralkodott a bar-hangulat, igy az ebed utan alig vartuk hogy ujabb romokat takaritsunk es leszallhassunk vegre a varsoi Chopin repteren. Kuldetes teljesitve, a vidamabbnal vidamabb utasainkat szelnek eresztve kis tort hadunk beszallt a buszba es vagtatott a szalloda fele. Voltak bator jelentkezok, akikez utan varost nezni indultak, de mi (a tobbseg) inkabb a par oras regeneralodast valasztottuk. En annal is inkabb, mert az ut elott par oraval egy kedves katalan ismerosom, Cesc Manilabol Barcelona fele epp Dubajban szallt at, igy volt par orank osszefutni a dubaji ejszakaban. Persze itt kb hajnal 1kor megall az elet, igy az Irish village-ben elfogyasztott bambi utan letaxiztunk a szedito magas Burj Khalifahoz, es setaltunk egyet a hosegben, majd egy kiados Haagen-Dazs fagyival emeltuk a spontan vidam este hangulatat. Ezek utan erzekeny bucsut veve mindketten a repter fele vettuk az iranyt, o hazautazni, en dolgozni. Legkozelebb talan Barcelonaban talalkozunk! Ez par oran belul remelem ki is derul, mert mar ideje hogy kijojjon a kovetkezo havi beosztas! No de vissza Varsoba es a szallodai piheno utani esemenyekre!
Miutan magunkhoz tertunk, osszekaptuk magunkat (kapitany, masodpilota, fonokasszony, egyik kisfonokunk, egy kollega ur es en), es bevetettuk magunkat a varos forgatagaba. Eloszor persze feltankoltunk helyi izekbol, hisz a felhok feletti 6-oras videojatekban minden eleteronket elvesztve szornyen megeheztunk. Az etterem egy regi gyar teruleten volt, ifju kollega ur ajanlotta, hisz o mar jart itt. Nem csalodtunk. A latvanykonyha es a villamkezu szakacsok kaprazatosak voltak, nem beszelve az elenk talalt finomsagokrol. Feltankoltunk hat levesbol, husbol, zubrowkabol, es nekilodultunk a varosnak. Kicsiny turank vege fele rajottunk, hogy elszoktunk a jotol, a dubaji melegek utan az esti szelloben is vacogni kezdtunk. Varso gyonyoru volt, el tudtunk volna veszni meg a kis macskakoves utcakon, sikatorokon, olykor holland hangulatu kis tereken, es a tomott helyi ettermekkel kecsegteto setaloutcakon. Talaltunk tuzzsongloroket, szines-csikos trabantot, utcai koncertet hallgatunk, friss malnat vettunk egy utcai arus bacsikatol, fotozkodtunk, es tul jol ereztuk magunkat ahhoz, hogy hazamenjunk, de mivel a masnapi visszautra kellett a pihenes, raszantuk magunkat. Masnap reggel 7-kor megebredtem, es felkaptam a nyulcipot, mondvan egy kis futos varosnezes nem fog megartani. Meg is celoztam a "Lazsenki" parkot, ami a szallonktol karnyujtasnyira volt. Nem bantam meg, hetfo leven nem voltak tul sokan, es a hangulata felejthetetlen volt. A zold fuvon kacsak heveresztek, bator mokusok ugraltak elottem, es a park tele volt piros kinai lampasokkal. Mielott mentem, olvastam is rola, hogy evente megrendezik a kinai lampas fesztivalt, de munkanap leven mar csak a latvany maradt, programok, arusok es zeneszek nelkul. Jo erzes volt a tekergo utakon vegigszaladni, a lampasok mellett kinai sarkanyt nezni, megcsodalni a Belvedere epuletet, es osszefutni a masodpilotaval. No igen, ez a resze a dolognak nem volt tervben. Jo futohoz hiven odaintettem a mellettem futo ismeretlen uriembernek (mint azt szokas), es haladtam tovabb. Majd par masodperc utan rajottem, hogy a napszemuveg alatt bizony a mi masodpilotank rejtozkodik, igy az 5km-es futas vegere tarsasagom is akadt. Visszaerve a szalloba maradt masfel oram az ebresztoig (ebreszto utan mindig pont 1 oraval indul a buszunk a repterre), de jo ido leven alvas helyett a gyors gyalog-varosnezest valasztottam. A kozeli Kultura es Tudomany Palotajara esett a valasztasom, mely szocialista-realista muremek Lengyelorszag legmagasabb epulete, a maga 230,68 meteres magassagaval. Miutan elkeszultek a kotelezo szelfik es turistafotok, betertem a kozeli boltba, feltankoltam malacbol, kenyerbol es egyeb fogam ala valo finomsagokbol, es loholtam vissza a szalloba. Fel oram meg maradt az ebresztoig, igy ledoltem es gondolatban keszultem a visszautra. A repterre erve a ket kezunket osszetettuk, amikor megtudtuk, hogy csak felig van tele a jarat, igy nyugodtabb utra szamitottunk hazafele menet. Azonban ismet tevednunk kellett. Szerencsenkre olasz pilotank (akivel Velencebe is repultem mar, rendkivul jofej ember) meg felszallas elott eszlelte, hogy valami nincs rendben a hidraulikaval. Igy miutan majd' egy orat vartunk a gepen, az utasokat leszallitottak, amig megoldast talalnak a problemara. A megoldas 5 orat varatott magara, mivel a meghibasodott alkatreszt kulfoldrol kellett berepiteni...5 oras varakozas utan visszaszaltak hat a kicsit sem lelkes utasok, es vegre utnak indulhattunk a 46 fokos Dubaj fele. Ertheto volt az utasok rosszkedve, hisz sokak igy lekestek a csatlakozo jaratukat, de ok legalabb aludhattak a gepen. Mi viszont este 10 helyett hajnal 3 utan hulla faradtan eroltettuk magunkra a hires Emirates bucsumosolyt, es koszontuk meg tisztelt utasainknak, hogy minket valasztottak. Nehanyan mormogtak az orruk alatt, hogy ezek utan nem fognak, es hogy miattunk kesik le a jaratukat. No de konyorgom, nem szemely szerint en ugraltam a hidraulikaert felelos alkatreszen, hogy az elromoljon es Varsoban ragadhassunk! Bar amig vartuk a gepen az uj alkatreszt, mar jatszottunk a gondolattal, hogy hatha Varsoban tolthetunk meg egy napot, de nem jott be amit kigondoltunk. Igy gourmand etterem helyett maradt a repulogepi koszt, varosi setak helyett rohangalas a folyoson, kikapcsolodas helyett pedig a bar-hangulat, kisebb kiadasban. De mindezeket nem banom, lesz mit meselnem kesobb is, Nektek pedig olvasnotok...legalabb egy kis idore, amig nem teszek fel ujabb videot vagy kisnovellat. Most pedig keszulodok, mert szeretett szomszedasszonyaim egyikevel ma bebarangoljuk a helyi piacot, avagy a "souk"-ot.
Szep napot Nektek! Millio puszik!
