Május közepén vége lett a március 16 óta tartó tréningnek. Nem mondom, hogy nem vártuk, de most, hogy elkezdtünk a szélrózsa minden irányába repkedni, visszasírjuk a vidám kis csapatunkat. Persze próbáljuk tartani a kapcsolatot, de nem könnyű, mert hol itt, hol ott vagyunk a világ különböző pontjain...és persze más és más beosztásban.
és leszálláskor. Igen, tudom..."Lyányom, Neked is nagyobb a szerencséd, mint az eszed" :)
Német "sofőrünk" beígérte, hogy Zürichben ott fog minket várni Heidi, aki mindenkit örömmel köszönt a hosszú út után. Előtte még bebiztosítottam magam, hogy ha ez az élmény elmaradna, ugyan, jódlizzon már nekünk egyet...mert hogy úgysem mer....hát mert :) fetrengtünk volna a nevetéstől az összekötő hídon, ha nem egyentuhában kellett volna éppen fenségesen vonulnunk :) A gépből kiérve vonattal mentünk a másik terminálig, ahol meglepve tapasztaltuk, hogy Heidi valóban létezik...a vonat egy földalatti járat volt, ahol is a hangszóróból áradó tehénbőgés és kolompolás közepette a falon megjelent egy kivetített Heidi, és bőszen integetett a kis zürichi viseletében. Mókamester pilótánk a kabin másikmvégéből kuncogva figyelte a reakciónkat, és kiült a NaUgyeÉnMegmondtam vigyor az arcára.
Minden szempontból kellemes odaútban volt részünk, mókás pilóta, kedves crew (avagy személyzet), udvarias és részben alvó utasok...és még be is segíthettünk, nem keveset a szervízbe...azaz kiszolgálásba és egyebekbe, ami a 2 próbarepülés után már bizony élesben megy...szóval jobb megtapasztalni és ellesni mindent amit az első 2 úton lehet.
Így is tettünk, végigdolgoztuk az oda-vissza utat Sara-val. Az egyik sorban arra lettem figyelmes, hogy nagyon néz 2 utas, és szemmel láthatóan rólam folyik a beszélgetés. Majd amikor odaértem hozzájuk a kis italos kocsimmal, meg is kérdezték, hogy honnan jöttem, mert ők bizony a kék szemem miatt gondoltak már németre, finnre, éstre, mindenre, de nem tudnak rájönni. Mondtam, hogy magyar vagyok, erre megjegyezték,hogy bizony szépek a magyar lányok...ezt hozzáteszem, én is így gondolom. Nem véletlen büszkélkedhetünk sok csinos, híres magyar modellel is...és ez csak bővülni fog...le a kalappal ;) Büszkeségtől dagad a mellem amikor rá gondolok! ;) No de vissza kedves utasainkra. Egyikőjük, a szószóló, igencsak emlékeztetett egy német műsorvezetőre, Thomas Gottschalkra...aki nem ismeri, keressen rá a google-on...biztos be fog ugrani az arca. Szóval főhősünk a 43B ülésen igencsak hajazott az imént említett híres úriemberre...csak 10 évvel fiatalabb kiadásban. De az is megeshet, hogy a vasaltabb, frissebb arcát vette fel aznap, és valóban ő volt...de ez már valószínűleg nem fog kiderülni :)
Szóval Thomas és Heidi után a kisbusz elvitte a crew-t a szállodába, ahol harci díszben álltunk a recepciónál, és megkaptuk egyenként a kulcsunkat a szobáinkhoz, valamint az ellátmányunkat, amit arra költhetünk ilyenkor,amire akarunk. Mi páran (a hatos kemémymag) elhatároztuk, hogy 2 óra csendespihenő után nyakunkba kapjuk a várost, és szabadjára engedjük svájci frank ellátmányunkat. Na ezzel egy kis problémám adódott...itt nem a szabadonengedésre gondolok...neeeem :) Hanem a csendespihenőre. Ez nekem már oviban sem ment. Amíg a többi gyerek vidáman, nyálcsorgatva aludt a kis kemping ágyán, addig én Zsuzsa óvónénit boldogítottam. Zürichben óvónéni és egyéb éber társaság híján felkaptam a nyúlcipőmet, és a "BIG around the world" feliratú pólómban nekivágtam felfedezni a hotel körüli futópályát. Bizony...nem bírtam magammal, amíg a többiek aludtak, én az aktív kikapcsolódás mellett döntöttem. Nem is bántam meg, mert mesés volt az egész. Egy kis ékszerdobozt véltem felfedezni Zürich "külsőn". A fű zöld volt, a levegő friss, a domborzat változatos, a tehénszag pedig...hmmm...autentikus :) De én mindnek nagyon örültem, ahogy átvágtattam a rég nem tapasztalt élményeken. Itt Dubajban javarészt homokot lát az ember, szauna hőmérsékletű levegőt szív, a mezők és erdők (no meg a tehenek) friss illata helyett itt indiai fűszer illata és homokvihar urallja a levegőt. Próbáltam hát kiélvezni Zürich külvárosi báját, na meg ledolgozni a repülőgépes kaját, amire pár perce van az ember lyányának, hogy 2 szervíz közt magágoz vegyen pár instant kalóriát.
ban feltankoltunk disznóból és egyéb levek". Fáradtan, de elégedetten stünk be a hotel ajtaján.
Másnap a kapitánnyal és a Purser-rel ( a crew főnöke) sikerült elköltenem szerény kontinentális reggelimet. Két óra diskurálás és hahota után már jóllakott ovisként pattintottam magamra az egyenruhámat, és készültem a visszaútra. A hotel lobbijában elegánsan gyülekeztünk, majd felszálltunk a shuttle buszra, vissza a reptérre, bevonultunk a gépbe, majd szervíz szervíz hátán, és estére már Dubajban voltunk. A gépből kilépve már csukott szemmel is tudtam volna, hogy hova érkeztünk, a pára és meleg kombinációja megtermett szumós finomságával csapott le ránk, azaz brutális és kíméletlen volt. De kezdek hozzászokni, főként, hogy itt 2 évszakból áll az év. Nyárból, és k melegből. És még csak a nyárnál tarrunk...
Megyek, mert ma Kuwait hív. De csak villámlátogatásra...holnap Maldív szigetek, a májust pedig Düddeldorfban búcsúztatom majd...
Legyetek jók, küldjetek néha egy kis esőt (ne olyat, mint legutóbb, kb fél percig esett, és 10 másodperc alatt felszáradt)...
Millió puszik!!!!
BIG
