Sok víz lefolyt a Dunán, mióta legutóbb írtam...titkon haza is lesnék megnézni, hogy mennyi...és történt pár dolog azóta is. Persze nem lett sokkal változatosabb az életem, mivel a hétköznapok ismételten tanulással, tréninggel és vizsgákkal teltek. Viszont megérkezett hozzánk EN is a múlt héten, akitől életmentő, eredeti csomagolású, iiiigazi piros pöttyösöket kaptunk! Ha már disznóvágás nincs errefelé, és a lúd is csak otthon kövér, legalább egy kis pöttyös hazai adassék meg a pálmafánk alá! :)
Be kell lássuk, hiányzik a magyar koszt. Amikor NB és EN, no meg jómagam, letelepedtünk a tőlem 2 sarokra lévő cukrászda légkondicionált termében (ahol mellesleg húsvéti csokitojás is volt húsvét tájt), az otthoni kosztot kezdtük el emlegetni. Jöttek a paprikás csirkék, füstölt sonkák, töltött káposzták és abádszalonnák...most is csorog a nyálam, ha rágondolok :)
A nagy nyálcsorgatások közepette persze elkezdtem belakni kicsiny indiai-lakta városrészemet is. Már nem csak a szobám otthonos a helyi IKEA-nak, és persze rendkívül jó ízlésemnek köszönhetően :D ... a környéken is egyre otthonosabban mozgok, és kiadósabbnál kiadósabb túrákkal lepem meg magam a már 36-fokos szabadnapjaimon. Többek közt így bukkantam rá a helyi Auchan és kínai piac ötvözetére is, ami mintegy 2 metromegállóra van tőlem, és szinte mindent lehet kapni, a plüssmacskától a turmixgépen át az Emirates mezig. Mert Emirates mez persze mindenhol kapható, még a "souk"-ban is. Be is vásároltam gyorsan, pár élelmiszert, a szükséges csokikat (más néven: tréning-alapkellék), és egy vasalót is. Azt mondjuk nem értettem, hogy az egyik kiállított darab leírásánál a teljesítmény mellé hogy került a "Hungary" szó, de igencsak megörültem neki. Bár ezzel is bizonyították, hogy mint itt sokan mások, ők sem tudják kicsiny országunkat hová tenni...így gondolták berakják egy Tefal vasaló alá :)
A bolt túrámat követő napon fogtuk magunkat (ismét a kis magyar triumvirátus), és megszálltuk a mindhármunkhoz közel (és egyben legközelebb) lévő tengerpartot. Hallottunk már jót is, rosszat is róla, de gondoltunk adunk neki egy esélyt, és leteszteljük. Az élmény nem maradt el! :) Sokan mondták, hogy tele van kukkolókkal (a helyi erők a strandokra járnak gyönyörködni a sok helyi csador látványa után), de mi ezt nemigen tapasztaltuk. Helyi pávák (ismertebb nevükön a part kigyúrt vadászai) azért itt is akadtak, de ezeket a díszpéldányokat otthon is megleli az ember lyánya. Járják a strandot fel-alá, hol kisebb, hol nagyobb farkasfalkákba verődve, és Victoria's Secret modellek módjára illegetik magukat a turiszt lányzóknak. Mondanom sem kell, minket az efféle ringó csípők és szőrös mellkasok hidegen hagytak :) Annál inkább megragadott minket az Al Mamzar beach különleges bája. A nagykapun belépve a főépületbe értünk, ahol gyerek körhinta, billiárdasztal, popcorn automata és különböző pénznyelők várták a lelkes vendégeket, akik akkortájt még javában máshol lehettek, mert a kis épület pangott. Innen szabadulva zöld füves, parkos területre érkeztünk, ahol a fák alatt grillalkalmatosságok lapultak. A grillrács felett a helyi vallás és kultúra jelenlétére emlékeztetett egy piros betűs kistábla, miszerint disznót tilos főzni-sütni-grillezni a szabadtéri konyhában. Meg is beszéltük, hogy sajnos disznó nélkül ugyan, de visszatérünk még ide.
Végigsétáltunk a kikövezett, kanyargós ösvényeken az árnyékot adó fák alatt, és levetettük magunkat a homokos strandra. A víz kellemes volt, de közel sem hideg. A part barátságos, nem túl zsúfolt, és nemzetközi. Volt ott indiai, egyiptomi, helyi erő, de néhány fehér bőrű orosz, angol, és persze mi...a már félbarnára pirult Emirates lányok :) A nap nagy részét a parton töltöttük, egészen naplementéig. Jó magyar szokás szerint vittük a kis elemózsiánkat, arab és indiai péksütiket, és amíg a nap sugarai símogattak, mi a bendőnket is ápoltuk.
Sokszor hallani, olvasni, hogy arab vizeken nem meglepő, ha medúzával találkozik az ember. Eleinte még a fejemben volt, amikor legutóbb is a tengerparton voltunk, de itt teljesen elfeledkeztem róla. Addig-addig álldogálltunk NB-vel csípőretett kézzel a vízben (mint otthon a retro-fecskében divatoló Margit-szigeti bácsikák), amíg ki nem kerekedett a szemünk, és megpillantottuk magunk mellett az első példányt. Mint később kiderült (de azt nem vártuk meg, riadt arccal kisprinteltünk a vízből) nem volt sem mérgező, sem élő a mi medúzánk. A mérgező medúzáknak ugyanis kis nyúlványaik is vannak, a miénk szerencsére nem volt ennyire felvágós. Ezt követően még sok szilikon-implantátumnak kinéző kismedúzát sodort ki a víz, amikről megtudtuk, hogy teljesen ártalmatlanok, és hogy nem bírják már ezt a vízhőmérsékletet. Meg is fogtuk egyiket-másikat, csak úgy az érzés és újdonság kedvéért. Mondanom sem kell, felejthetetlen élmény volt...és persze nyálkásan bizarr...Ezek után kellett egy kis idő, mire leülepedett az élmény, de mire ez megtörtént, már rég egy szintén a szállásainkhoz közeli marokkói étteremben raláltuk magunkat, ahol az estét ízletes lencselevessel és csirkevacsorával koronáztuk meg. A rizs amit hoztak hozzá, mennyei volt! Biztos járunk még arrafelé, és akkor bővebb beszámolót tartok. Most viszont elköszönök, mert bár lenne még mit mesélnem, holnap ismét korán (5-kor) kelek, és már 11 óra van.
Szép estét!!! Pihenjetek helyettem is, no meg éljen május 1! ... mivel itt érdeklődés hiányában az is elmarad...
Puszik ;)
Ui: még 2 hét van a tréningből...aztán határ a csillagos ég!!! :)
