Az Emirates-nél sztyuviként dolgozni egy álom....csillogás...mese....Legalábbis sokan így gondolják...Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az Emirates nyílt napok és interjúk, ahol 100 (néha több száz) ember tolong, azonban a lelkes ifjak közül csupán néhány jelölt jut ki a hőn áhított Dubajba. Nem kevés várakozás után, hiszen az "interjú" első napja is egy teljes napot vesz igénybe, többkörös, és sokan kihullanak, majd a másnapi végső interjú után több hónap is eltelhet a válaszig.
A nagy napon az interjúztatók tapasztalt szeme rögtön kiszúrja azt, aki talán csak heccből jön el a nyílt napra, vagy mert éppen ráért. Vannak akik farmerban és csapzott hajjal jelennek meg, bár az előírás "business attire"-t jelez, tehát légy ápolt, tiszta, ha lehet varázsold kontyba a hajad, szolídan sminkelj (fiúk esetében persze az utóbbi kettő nem ajánlott :)), kosztümben/öltönyben jelenj meg, de mindenképpen elegánsan és viszonylag konzervatívan. Ha lehet, ne legyél láthatóan tele-tetovált, ha van látható piercinged, vedd ki az interjú idejére...és még sorolhatnám. De ami mindennél fontosabb, hogy ne hagyd otthon az angol tudásodat, a pozitív hozzáállásodat, a széles mosolyodat, éles eszedet, és a kért papírokat sem (fotók, önéletrajz), amiből majd kimazsolázzák, hogy mennyire vagy képzett, milyen tapasztalatokat szereztél munkafronton, éltél-e és boldogultál-e külföldön, és mennyire vagy strapabíró, kitartó. Ez utóbbi 2 tulajdonság már az interjú első napján sem hátrány, hiszen reggel 8-9-től akár délután 5-6-ig is csűrhetnek-csavarhatnak a többfordulós napon...és nem, nem szolgálnak fel ételt-italt a szünetekben...ha van elég időd, vadássz magadnak valamit a szállóban vagy a környéken...ha nem, máris bizonyíthatod, hogy éhesen-fáradtan-stresszesen is mennyire a toppon tudsz lenni :)
Visszatérve az álom és csillogás részre...természetesen ez is "csak" egy munka a sok közül. Van akinek ez az álma, van aki csak később szeret bele ebbe a nem éppen földhözragadt hivatásba, és van aki bizony erre vágyik, de elszalasztja. Olyan is van, aki el sem tudná képzelni így az életét. Én később mint terveztem ugyan, de belevágtam, és nem kis örömömre sikerült is. Nem tudom kijelenteni, hogy álommunka, mert még nem tapasztaltam, hisz csupán az ugródeszka szélén várom a kiutazásomat. Maga a szó is...álommunka...mindenkinek mást és mást jelenthet. Van aki az íróasztal mögött teljesedik ki, van aki kaputól kapuig fut labdát rúgva, van aki az iskolapadban ülőknek adja át az általa megszerzett tudást, van aki könyvet ír, van aki üzletel, és van akit az utazás öröme tesz teljessé. De csupán ez a tény nem teszi "tökéletessé" az általam választott stewardess munkát. Egy régi-régi álmom teljesül most azzal, hogy az Emirates több tucat ember közül engem (és még egy barátnőmet választott)! Ha most nem futok neki, később már biztos nem fogok, így örömmel ragadom meg a lehetőséget, hiszen évek óta erre vágytam!
Itt is, mint minden hivatásnál, vannak árnyoldalak. A gyönyörű és sokak számára elérhetetlen(nek tűnő) desztinációk ragyogását is beárnyékolhatja egy arrogáns utas, egy fárasztó monoton út, egy kora reggeli/hajnali indulás, egy váratlan esemény, egy adódó egészségügyi vészhelyzet, vagy bármi ami előfordulhat repülés előtt, közben és után. És igen, bizonyos idő után biztosan ez is lehet monoton. Sokak például irtóznak az esti csendes járatoktól. Sokaknak viszont a gyerekzsivalytól zengő járatok a fárasztóbbak. Ez a munka nem csak arról szól, hogy míg elsétál az ember lyánya Dubajból Sydneybe, Párizsba, esetleg Bostonba, rendben tartsa a gépet és megkérdezze, hogy csirkét vagy marhát, kávét vagy teát óhajt-e a kedves utas. Ez annál sokkal összetettebb. De ezekről mind igyekszem majd részletesen is beszámolni, amint kiérek, befejezem az 5-hetes tréninget, és elkezdem berepülni a nagyvilágot!
A nagy nap 2014. március 14-e, amikor felülök a repülőre és Dubajba költözöm. Egy új élet veszi kezdetét, új kihívásokkal, környezettel, impulzusokkal, barátokkal, tapasztalatokkal. Fél évig próbaidőn leszek, ami azt jelenti, hogy hacsak nem kapok Budapest-közeli utakat (Dubai-Bécs vagy Dubai-Prága), úgy nem jövök addig haza...azonban utána már lehet cserélgetni egymás közt (ha pl. nem tetszik a Párizs desztináció, jó eséllyel becserélhetem azt egy Bécs-re)...Addig meg pakolászhatom a fél életemet, amit magammal viszek a modern dizájnnal teleszórt sivatagba. Szinte varázslat lesz 50kg-ot sűríteni 2 bőröndbe, de ha ez a limit, akkor megoldjuk :)
A Golden Call - avagy "arany hívás" - majdhogynem beleharangozott a levesembe, hiszen január 12-én ebédidőben ért utól, mikor is a recsegő vonal mögül egy kedves női hang gratulált és közölte a DOJ-met (Date Of Joining - csatlakozásom napja), és még számos fontos infot, amit persze a recsegéstől már nem értettem, de megnyugtatott, hogy e-mailben úgyis elküldi majd. Fülig érő szájjal tettem le aznap a telefont, azóta pedig járok az általuk előírt orvosi vizsgálatokra, oltásokra, és küldök nekik az éteren keresztül minden papírt és igazolást, ami szükséges a kiutazáshoz, vízumhoz és munkakezdéshez...
Már csak 45 nap...na de ki számolja :)
