Bizony, jo regen nem adtam eletjelet magamrol itt az eteren keresztul...pedig elhihetitek, elek es virulok. Nagyon is! A novemberi 'rosterem' mondhatni mesesre sikeredett, amit kivantam/rendeltem magamnak, azt sorra meg is kaptam; egy hosszu ausztral utat, 2 Barcelonat es 2 Mauritiust. Az utobbi kettot van aki 3 ev mulva kaparintja csak meg, nem osztjak minden sarkon, eleg kozkedvelt jaratok, szerintem nem kell magyaraznom miert. En pedig meg jobb uzletet akartam faragni a novemberembol, igy az egyik Mauritiusomat gyorsan be is csereltem egy Nizzara. Egyik nap ugyanis ramirt egy lany, hogy a mauritius-i jaraton lesz a parja, es szeretne vele utazni. En pedig voltam olyan nagyvonalu - magammal szemben is - hogy elfogadtam a Nizza-jat :)
No de ne rohanjunk ennyire elore.
Az elozo havi London jaratomat (amit a 2-szintes Airbus 380-as geppel viszunk), becsereltem az altalam kedveltebb Boeing 777 jaratra, es Dhaka fele vettem az iranyt. Ez igy nem hangzik tul jo uzletnek; ki vagyna Anglia helyett Bangladesbe?! Dhaka egyebkent nem csak Banglades fovarosa es kulturalis-politikai-gazdasagi kozpontja, de egyben a vilag 10-ik legnepesebb varosa is. 12 millio ember el a metropoliszban, es meg 4 millio a kulvarosaban. A varos rendkivul szennyezett es tulnepesult, es bar sokan csak a hid alatt talalnak, vagy epitenek maguknak lakhelyet, igy is jobbak az eselyeik, mint kisvarosi tarsaiknak, ezert egyre tobben koltoznek be a metropoliszba. Dhakat egyebkent a riksak nagyvarosanak is nevezikk, tobb mint felmillio riksa vegyul az utakon az autok, 2-szintes buszok, es biciklik forgatagaba. Ettol persze cseppet sem lesz rendezettebb a kozlekedes, savot ritkan latni, iranyjelzot mukodes kozben meg ritkabban, dudat viszont annal gyakrabban hallani, mintegy figyelmezteteskepp...ugy 10 masodpercenkent innen-onnan. Itt is a kishal-nagyhal torveny el. Ez persze Dubaj utan nem okozott akkora megrokonyodest, amikor eloszor lattam, de szuz europai szemmel kisse szokatlan. Foleg amikor egy-egy szaguldo vonat vagy busz tetejere felpillantva eszrevesszuk az akciofilmbe illo jelenetet; a 9-eves lurko egyik vagonrol a masikra ugral, persze a legnagyobb menetszellel dacolva. Dhakaban egyebkent az irni-olvasni tudok aranya 95%, ehhez kepest amikor a gepre szallnak, java reszuk nem tudja osszeegyeztetni a beszallokartyan levo szamot az ulesszammal. Ezek szerint ok az a bizonyos 5%. Persze ez enyhe tulzas, mert nagyon sokan nem a metropolisz lakoi. Lehet, sot tobb mint valoszinu, hogy meg eletukben nem utaztak repulon, vagy a sajat varosukbol sem tettek ki a labukat, de most felkerekednek, hogy szerencset probaljanak a fenyuzo Dubajban. Epitkezeseken, boltokban pakolokent, esetleg taxiskent talalnak munkat, Dubajbol pedig 3-evente 1-2 honapra hazalatogatnak Bangladesbe. Ezt az utat jo esetben a ceguk fizeti, mivel nekik nem futna a jegyre. Ezert bocsanatos bunkent vesszuk (en legalabbis), ha a repulon a mosdoajto helyett a folyoson levo pakoloszekreny ajtajat feszegetik, a csomagjaikat nem pakoljak fel rutinszeruen a kalaptartokba, hanem a labuk kozt orizgetik, vagy a borrol-sorrol nem tudjak 100%-osan, hogy alkoholt tartalmaz, de kerik, mert az elottuk ulotol hallottak, hogy azt issza. Felozonlenek hat a gepre, es kezdodik a kihivas napja. Mindkettonk szamara. Ok probaljak a jegyen levo ulesszamot kisilabizalni (tobb-kevesebb sikerrel, jo esetben nem fejjel-lefele tartva a jegyet) mikozben beozonlenek a gepre, mi pedig probalunk nekik segiteni. A mi kihivasunk abban rejlik, hogy ezt ok egyszerre, egymason a csomagjaikkal atgazolva teszik. Van aki nem ul le, mert a helyen mar ulnek, de az is csak azert, mert az oven is. Igy vagy 8 embert kell szo szerint helyretenni, mire a rend is helyreall. Az a 100%-os orom, amikor mindenkinek akad ulohelye, es minden poggyasz el is fert. Sajnos van olyan, hogy nem marad valakinek hely, de azt a "foldiek" megis felengedik valami hiba folytan. Eppen ezert alaposan meg kell nezni, hogy mindenkinek van-e ulohelye, mert tortent mar hasonlo, es az ugyebar felszallasnal kellemetlen tud lenni. Ha ez megvan, johetnek a csomagok. Mivel ritkan latogatnak haza, most 3-evnyi pakkal erkeznek, kovetkezik a tetris jatek, hogyan helyezzunk el kulonbozo nagyobb es meg nagyobb csomagokat a kalaptartoban, hogy azt be is tudjuk zarni. Ha ez is megvolt, lassan fel is szallhatunk. Persze akad akinek ilyenkor jut eszebe mosdoba indulni, ilyenkor heves kezmozdulatokkal es kiabalassal probaljuk oket ravenni, hogy uljenek szepen vissza. Mi ekkor mar bekotve ulunk a jumpseat-en (a mi kis ulesunkon), epeszu ember ilyenkor mar nem maszkal, lathatja hogy mi sem veletlenul "pihenunk ra" az elkovetkezendo 4 veluk eltoltott orara.
Felszalltunk, kezdodik a szerviz. Eszreveszem, hogy a sok sotet arc es vilagito szem kozt egy vilagosabb fej virit es huzza meg magat 2 bangla harcos kozt a harmas szeksoron. Ki is fejezi minden elismerset irantunk, es mindketten tudjuk, mire gondol, igy cinkosan osszekacsintunk. Nem ez az elso utja Bangladesbe, hiszen, mint kiderul, szinten europai parjaval mar evek ota dhakai lakosok. Emberunk egyszer csak a nevemre pillant, és megkerdi honnan jottem. Amikor mondom, hogy magyar vagyok, ujjongani kezd, es mar meg is igeri, hogy delutan baratnojet is elhozza egy kavera a szalloba ahol megszallunk, hiszen Andi is biztosan orulne, ha megismerhetne. Mint kiderul, baratnoje magyar, igy mar ketten ujjongunk. Az ut vegen azert a kezebe nyomok egy Sport szeletet, ha megsem jonne ossze a talalka, legyen egy kis magyar kapocs. A teny, hogy volt mit varninaz ut vegen (a remek reggelin es komfortos szallodan kivul), jocskan megkonnyitette az utat.
A szalloba erkezeskor reggeli utan ossze is estem par oracskara, majd csorgott a telefon...vendegeim erkeztek; megjottek Andiek. Nagyon sok erdekes dolgot meseltek Dhakarol, es arrol hogy milyen kozossegi elet is zajlik ott. Nagyon sok az europai, es igy ok is szamtalanszor megfordulnak ilyen-olyan kozossegi esemenyeken, bulikban, nemet barokban, rendezvenyeken. Ki gondolta volna, hogy ilyen szervezodesek vannak ott is :) A kellemes kavedelutan alatt en is elmeseltem nekik, en hogy jartam itt legutobb. Mivel akkor jartam eloszor Dhakaban, gondoltam megnezem, mit rejt a hotelt korulvevo forgatag. Gondoltam nem megyek tul messzire, mert bar a hotel elso osztalyu volt, a kornyek (es lassuk be, az egesz varos) nem tul biztato. Valoban nem is jutottam messzire, amikor az elso saroknal a piac fele probaltam atkelni, egy kisfiu megszolitott; "Sister sister!". Se nem vagyok a novere, se nem ismerem, igy gondoltam ha majd nem figyelek ra es nem allok le vele csevereszni, bekenhagy...na itt nagyot tevedtem...egyre csak mondogatta, hogy "Sister sister, mutatok neked bevasarlo kozpontot, elviszlek a piacra, sister, megmutatom neked a folyot, sister sister". Be is valt, hogy ennyire levakarhatatlan volt, a vegen csak beadtam a derekam, és mondtam, hogy vigyen korbe picit a varoson. El is indultunk a szallo koruli kis koszos utcakon, a riksak es keregetok kozt. Hatalmas a szegenyseg, gyerekek az utcan a porban, sokan a hid alatt kartonbol epitett viskokban...kis idegenvezetom szepen fesult otodikes kisfiu volt, aki mint kiderult, ebbol el, hogy lelkes sztyuvikat visz korbe, akik cserebe etelt vesznek neki es hugainak. Hetfotol csutortokig iskolaba jar, angolt is tanul, amit meglepetesemre igen jol beszelt, pentektol pedig megkeresi a betevot a csalad szamara...mondhatni elelmes. Latvan, hogy milyen korulmenyek kozt elnek ott az emberek, nem is sajnaltam tole azt a kis penzt, amit mi akar egy nap alatt elkoltunk felesleges dolgokra, nekik pedig ki tudja milyen sokat jelent. Hozzateszem, a helyek, ahova elvitt, gyonyoruek voltak...azaz lettek volna, ha nem lepi el a csillogo folyo partjat es a buja zold novenyzetet mindenhol a szemet. Sok sztyuvi amugy ruhakkal es jatekokkal erkezik Bangladesbe, ha ilyen jaratot kap, es viszi a raszoruloknak, az arvahazaknak. Szukseg is van ra, az biztos, szornyen lesujto a latvany, de egyben lelekebreszto is. Cseppet sem banom, hogy egy "jobb" jaratomat csereltem el ezert a dhakai utert. Az embernek szuksege van neha ilyen elmenyekre is, hogy helyretegye az ertekrendjet. Hogy ne csak a fenyt es csillogast, az elet kenyelmes reszet lassa es tapasztalja meg, hanem azt is, hogy a fold tobbi reszen hogy elnek masok. Megtanulja ertekelni azt, hogy milyen jo helyre is szuletett...beszeljenek a tovabbiakban a kepek...
