Nem rossz, nem rossz...
Bizony, szerintünk ugyan kicsit megkésve, de végre ma kijött a szeptemberi roszter...avagy hova is repít minket a kötelesség és kalandvágy. Gondoltam gyorsan össze is dobok egy kollázst a következő havi menüről. Bemelegítésnek mindjárt ott virít egy hosszú, többszektoros járat: Dubaj -Kuala Lumpur - Melbourne - Kuala Lumpur -Dubaj. Kezdésnek nem rossz! Azért sem, mert Kuala Lumpurban már jártam 2 hete, de mint tudjuk a jóból sosem elég. Ezt úgy tűnik a rosztergyárosok is megszimatolták, és kettővel megszorozva még egy Ausztrál ínyencséget is bedobtak a kettő közé. Örök hálám üldözze ezért őket!
A következő állomás egy olyan hely, ahová már jó ideje szeretnék eljutni. Persze, sok ilyen van, de ez a bakancslistám egészen elején szerepel. Van is egy barátom erről a helyről...igaz az évek alatt megkopott, én pedig felnőttem hozzá...de a gyerekkorom egy részét figyelemmel kísérte, az én barna, gombszemű, kissé szőrös ajándék Misa mackóm, egyenesen a kaviár és vodka nagyvárosából, a napfényes Moszkvából. Usánkát és tundrabugyit bekészíteni, Oroszország, jövök!!!
A következő nagy falat nem éppen a csillogásról és fényűzésről szól, de egy világutazónak ezt is látnia kell. A 15 millió főt számláló bangladesi főváros, Dhaka, ugyanis nem csak a világ egyik legnagyobb városa, de a mecsetek és a riksák túlnépesedett világvárosaként is ismert. Kíváncsian várom, hogy megtapasztaljam a dubaji kettősség után azt a nyüzsgő várost is.
Amikorra onnan hazaérek, úgy döntöttek a fejem fölött, hogy elballagtatnak. Bizony, végre letelik a féléves próbaidőm, és szerény csinnadratta közepette kezembe nyomják a "sztyuvi-diplomát" az Emirates Aviation University nagytermében. Ez azt is jelenti, hogy szabadidőmben már elhagyhatom az óriáshomokozót (Dubajt). Akár haza is látogathatnék, ám ez egyelőre pihenőpályás álom, hiszen nincs 3-nál több összefüggő napom, és az vajmi kevés lenne egy fél éves beszámolóhoz, pláne hogy mindenkit jól össze-vissza ölelgethessek otthon. Lényeg a lényeg, még mindig várom, hogy adjanak legalább egy hét szabadságot.
Addig viszont a szusszanás és ballagás után visszatérek (immár harmadjára) Ausztráliába, és meglátogatom Sydney-t. Úgy tűnik szeretnek engem a kenguruk földjén, én pedig cseppet sem panaszkodom, mert biztos vagyok benne, hogy Brisbane után Melbourne és Sydney is csodás lesz. Mellesleg pótolnivalóm is van a "kis szigeten", hisz futócipővel még nem trappoltam ausztrál talajon. Bizony, 3 hónap kihagyás és null kilométer után újra nyúlcipőben tűnök fel a világ különböző pontjain. Ezek után merje nekem bárki állítani, hogy a futás unalmas! :)
Miután kifutottam magam a messzi Ausztráliában, már csak egy finomsággal kecsegtet a szeptember, mégpedig egy európai desztinációval. Már-már kezdtem azt gondolni, hogy a rosztergyárosok Manchesterbe akarnak költöztetni (3 hónap, 3 Manchester), mire felbukkant a roszterem végén a "világ műhelyeként" is emlegetett angol város, Birmingham. Itt töltötte gyermekéveit a Gyűrűk ura írója, Tolkien, majd a város amúgy is rendkívül színes közösségét jó ideig tovább tarkította a más műfajban jeleskedő Ozzy Osbourne is. Ennél persze biztosan több rejlik Birminghamben, de azt az 1-napos villámlátogatásom után osztom meg veletek. Most pedig elköszönök, holnap ilyenkor már Lahore vár (egy gyors és remélhetőleg fájdalommentes pakisztáni turnarounddal (oda-vissza úttal), utána pedig körbenézek Jakarta "külvárosában", Tangerangban. És bizony jólnevelt "futólány" lévén oda is viszem a nyúlcipőimet ;)
Jó éjt!
