Május 1-gyel ellentétben a húsvét Dubajban nem maradhatott el! NB-vel elhatároztuk, hogy ugyan távol kis hazánktól, és kisebb nagyobb engedményekkel, de megüljük a nagy napot, ami nekünk péntekre esett. Előző este már alaposan bevásároltunk a HyperPanda nevű létesítményben (otthon ismert nevén Auchan), és izgatottan vártuk a másnapot...
Reggel felkerekedtem, és átmentem NB-hez a pár buszmegállóra lévő szállására. Reggel 10-kor értem oda, addigra S., az angol lakótárs is felkelt és serényen segédkezett a konyhában. NB hozott Párizsból valami mesés amaretto ízű likőrt, amit bepréseltünk a maradék helyre az asztalon, és kezdetét vette a lakoma. Angol lányunk csak úgy kapkodta a fejét, mert minden volt a terülj-terülj asztalkán; paprika, paradicsom, retek, kalács (na jó...csaltunk picit...kalácshoz hasonló helyi kenyérke), tej, vaj, tojás, uborka, kürtőskalács (bizony, találtunk egy helyet, ahol ezt is lehet kapni), és szégyenszemre sonka is. Hangsúlyozom, az engedményt csak az itteni rendszeresen rendszertelen életmódunkra való tekintettel tettük...elvégre egyedül mégsem ünnepelhettük a húsvétot, ha már az otthontól és tőletek távol vagyunk...kezdetét vette tehát a lakoma...közben betoppant angol lányunk úgyszintén angol barátnője, aki S-sel karonöltve hűledezett tovább a sok étel látványán, és konstatálták a tényt, miszerint mi magyarok igencsak szerethetjük a hasunkat...merném én ezt megcáfolni?? Semmiképpen sem!!! :)
Édes-négyesben lakomáztunk hát, miközben lányaink kifejtették, hogy náluk bizony nincs ilyen családi összetartás az ünnepekkor, pláne ha húsvétról van szó. Furcsállták is, hogy ennyire őrizzük a szokást...hát még amikor meghallották, hogy locsolgatjuk egymást, hol pacsulival, hol vödör vízzel
